Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FŐN
FŐNEMES
FŐNEMESSÉG
FŐNÉV
FŐNEVESÜL
FŐNÉVKÉPZŐ
FŐNÉVRAGOZÁS
FŐNÉZET
FŐNIX
FÖNN
FŐNÖK
FŐNÖKNŐ
FŐNÖKSÉG
FÖNT
FŐNYEREMÉNY
FŐNYI
FŐOLTÁR
FŐORVOS
FŐOSZTÁLY
FŐPAP

FÖRTELEM [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e], fertelem [ë-e-ë]
  • 1. Az, ami érzékeinkre hatva undort, utálatot kelt; mocskos, undok, visszataszító dolog, tárgy, körülmény. Valóságos förtelem, oly szennyes itt minden! Közeledni sem merek ehhez a förtelemhez. □ Megútáltam és | megvetettem az embert, az egész | földi förtelmet. (Szabó Lőrinc) || a. (gyak. állítmányként) Az, ami erkölcsileg v. a társadalmi illendőség szempontjából undort kelt. Az alvilág förtelme. Förtelem hallgatni mocskos beszédét.
  • 2. (ritka) Erkölcsi és testi undort keltő személy. Valóságos förtelem ez az ember! □ A boszorkány … Szűlt oly förtelmet, minő csak Akkoron születhetik, ha Föld s pokol ölelkezék. (Petőfi Sándor)