FÖRGETEG [e-e] főnév -et, -e [ë, e], fergeteg [ë-e-e]
- 1. (népies, választékos) Hirtelen széllel támadt, gyorsan tovarohanó, heves vihar v. zivatar. Hatalmas, pusztító förgeteg; rohan, mint a förgeteg; förgeteg módjára; förgetegként. □ Itt olyan fergetegek vannak, mintha most kezdené a telet. (Mikes Kelemen) Az iskolaudvaron végignyargalt a tavaszi förgeteg. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) A fergeteg (1) sebességére, hevességére emlékeztető módon rohanó, támadó embertömeg. A förgeteg az ellenséges hadállások ellen zúdult. □ Oda nézzetek! Csatára iramlik a fergeteg. (Petőfi Sándor)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Társadalmi, történelmi megrázkódtatás. A harcok véres förgetege. Kitört a förgeteg, mely a régi világot elsöpri. □ Régi erkölcs, spártai férfikar Küzdött s vezérelt fergetegid között. (Berzsenyi Dániel)
- Szóösszetétel(ek): hóförgeteg.