FÖLDINDULÁS [d-i] főnév (népies, régies, irodalmi nyelvben)
Földrengés. → Égszakadás, földindulás. □ A lakosok földindulásról beszélnek, mely régebben, mint a bosszúálló istenek büntető ítélete, a szigetre szállott. (Vörösmarty Mihály) [E mű] évezredekre hirdeti nevem. | Nincs földindulás, nincs vész, mely ledöntse. (Madách Imre)