FARAGOTT melléknév -an
Olyan <tárgy>, amelyet (ki)faragtak, amely faragás által kapta meg alakját.
Faragott kép ←; faragott kő, szobor. □ Roppant épület [a király palotája], melyet Zsigmond faragott kőből emeltetett. (Eötvös József) [Az ebédlőben] a bútorok Apaffi fejedelem idejéből valók, és a pohárszéken az erdélyi fejedelemné címere, tölgyfából faragottan. (Krúdy Gyula) || a. Faragással v. faragásokkal díszített.
Faragott bot, bútorok, kapu, székláb.