Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Az emberen és némely emlős állaton> a medence hátsó részén jobb- és baloldalt levő vastag, húsos, zsíros domborulat. (Általában az egészet, olykor csak az egyik felét értjük rajta) Jól → vált a fara; farba rúg vkit: a) hátulról ezen a testrészén durván megrúgja; b) vmit: (átvitt értelemben) cserbenhagyja az ügyet, lerázza a nyakáról. Rácsap az ökör farára; a tehén v. ökör faránál áll v. jár: parasztként él, mezei munkát végez; → felhányja a farát; → hányja a farát; → hányja-veti a farát; farát riszálja; egy farral két → nyerget ül. □ Kerekded fara is úgy domboroda ki, Mintha birsalmából harapták volna ki. (Csokonai Vitéz Mihály) Akkorát húzott a megfordított ostornyéllel a ló farára, hogy egyszerre két ostornyél lett belőle. (Móra Ferenc) [Fiatal asszonyok éneke.] Hűs derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása | mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | ha rakáson hempereg. (József Attila)
2. Épület v. jármű (kül. hajó, kocsi, repülőgép) hátsó része. □ A templom faránál megy el egy sikátor. (Móricz Zsigmond) A hajó orra hegyesszög, a fara ellenben kerek. (Nagy Lajos)