FŐFELÜGYELŐ [l-ü] főnév
Egyes állami, katonai, egyházi szervezetekben a felügyelőnél magasabb rangú s gyak. a szervezet v. az egység legfőbb irányítását végző, erre kinevezett személy.
Gazdasági, hajózási, pénzügyőri, vasúti főfelügyelő; (
elavult)
a hadsereg főfelügyelője: a legmagasabb tábornoki rendfokozatban levő, az egész hadsereg kiképzését ellenőrző katonatiszt. || a. Ezt a címet viselő személy, tekintet nélkül munkakörére és beosztására.
Kinevezték főfelügyelőnek.
- főfelügyelői; főfelügyelőség.