FŐNÉV főnév (
nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat v. elvont dolgot (pl. cselekvést, történést, állapotot, milyenséget, mennyiséget) jelöl, azaz olyan vmit, amit önállónak, tulajdonságok, tartalmi jegyek hordozójának gondolunk.
Absztrakt v. →
elvont v.
gondolati főnév; → érzéki v.
konkrét v.
tapasztalati főnév; → kicsinyítő főnév; → nagyító főnév; → közös főnév. A főnevek neme, ragozása. □ Nelvünk egyik egyéni vonása, hogy a főneveket is fokozhatja. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): főnévképzés; főnévragozás.
- főneves; főnévi.