FELÉREZ [l-é] tárgyatlan ige fölérez (irodalmi nyelvben)
<Álmából, ájultából> felserken, öntudatra ébred. □ Oh, akkor én nagyon jól alhatom! | S mikor fölérzek, minden csendesebb. (Vörösmarty Mihály) Az alvók fölérzenek s nyújtózkodik egy-egy. (Tömörkény István)
felérezés v. felérzés; felérezett v. felérzett; felérező v. felérző.