FORMASÁG főnév -ot, -a (gyak. többes számban) (rendsz.
rosszalló)
Hagyományos, rendsz. tartalmát vesztett társadalmi v. társasági szokás, forma (III. 2a), ill. ennek megtartása; külsőség.
A bemutatkozás formaságai; nem ragaszkodik a formaságokhoz; mellőzi a formaságokat. □ [A bankár] azon formaságra figyelmezteté Petőfit, hogy legyen szíves magát
bemutattatni. (Jókai Mór) A nagy elvekhez éppoly kevéssé fog ragaszkodni, mint a kicsiny formaságokhoz
(Babits Mihály) || a. <Hivatalos eljárásban, szertartásban> elrendelt, előírt, külsőséges cselekmény, ill. kötelezően megszabott szöveg.
Esküvői formaságok. Át kellett esni néhány formaságon. Sok formasággal járt az ügy. □ Nincs haragban a vádlottal hadarta az elnök a formaságot , nincs vele rokonságban? (Kosztolányi Dezső)