FOSZLÁNY főnév -t, -ok, -a (főleg többes számban)
- 1. Rostos anyagnak, kül. textilneműnek, papírnak keskeny szalag alakúra tépett v. szakadt, rendsz. rojtos szélű kis darabja. A zászló foszlányai; (túlzó) foszlányokban lóg rajta a ruha: nagyon rongyos, tépett a ruhája; foszlányokra tép vmit. □ Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa. (Arany János) A fák ágain
a bikanyál [= ökörnyál] fehér szálai lengedeztek, mint egy eltépett tündérfátyol foszlányai. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmiből kiszakadt v. vmiről leszakadt, levált kisebb rész. A beszédnek csak a foszlányai jutottak el hozzá. □ Hull szakadott felhők foszlányaiból felüdítő Harmat. (Arany János) Nagyon messziről muzsika foszlányai vetődtek erre. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): felhőfoszlány; hangfoszlány.