FORRADALMÁR főnév -t, -ok, -a
Az a személy, aki forradalmat (1) tervez, előkészít, benne részt vesz.
Forradalmár a technika terén. □ Valódi eszményképe volt a magyar forradalmárnak
S merészsége mellett igazi jellem volt. (Jókai Mór) || a. (
1945 után) A társadalmi haladásnak az a lelkes, harcos híve, aki rendsz. vmely kommunista pártban odaadóan küzd a munkásosztály felszabadításáért, ill. a kommunizmus megvalósításáért.
Hivatásos forradalmár. Dimitrov, a nagy bolgár forradalmár. □ A tarokkisták belebújtak a kártyába. Még ilyet nem hallottak
Ki ez az ember?
Forradalmár?
Kommunista. (Móricz Zsigmond) || b. jelzői használat(ban)
A forradalmár Petőfi, Ady.
- forradalmári; forradalmárság.