Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki v. ami forog. Gyorsan forgó táncos; → kacsalábon forgó kastély, vár; a nép ajkán forgó mese; a szóban forgó dolog; vérben forgó szem; veszélyben forgó emberek.
2. (fizika, műszaki nyelv) Forgatható tengely körüli mozgást végző v. forgást előidéző <eszköz, szerkezet, készülék>. Forgó kondenzátor ←; forgó köpülő. □ Legérdekesebb a köszörűs | szerszáma volt, a korong; az a tűz, | amely a forgó kőből pattogott. (Szabó Lőrinc)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Forgandó. □ Forgó viszontság [= viszontagság] járma alatt nyögünk. (Berzsenyi Dániel) [Apafi] végiggondolta a legrosszabb eseteket; a forgó hadi szerencsét. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. (kissé népies, irodalmi nyelvben) Örvény (1). □ Másnap látták, hogy valami úszik a vízen; majd eltűnt, mert forgóba került. (Gelléri Andor Endre) || a. (hajózás) Folyó vizének egyes helyeken keletkező forgó mozgása, mely a víz részecskéit a keletkezett körből az érintő irányában kifelé löki. □ A hajó belesikamlik a forgóba. (Jókai Mór)
2. (régies) Fövegre, sisakra, turbánra, ritk. kalapra erősített, gyak. tollakból álló v. tollakat utánzó dísz. Tollas forgó. □ Véres zászlók alatt lobogós kopiát | vitézek ott viselik, Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, | forgókkal szép mindenik. (Balassi Bálint) A főbíró úr középütt ment, magas tetejű kerek süveggel, amelyen magyaros paszománt volt és egy kevés forgó. (Móricz Zsigmond)
3. Papírból légcsavar formára összehajtogatott s szöggel bot végére erősített játékszer; szél fúvásától, mozgatás v. futás közben gyorsan forog. Színes forgót vettek a gyerekeknek a vásárban. □ Árultam forgót, kenyeret és könyvet. (József Attila)
4. (népies) Ízület. Forgóiban éles fájdalmat érez. □ Csuklanak, csikorognak a forgóikban kiszáradt térdek. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Forgócsont. □ [A ló] horpaszai majd átszakadnak, a forgóira tarisznyát lehetne akasztani, úgy kiállnak. (Jókai Mór)
5. (népies) Táncban forgás, forgatás. Már tíz perce csinálják a forgót.
6. (tájszó) Körhinta. Felült a forgóra.
7. (tájszó) Napraforgó, kül. a napraforgó magja.
8. (ritka) Vetésforgó. Hármas forgó.
9. (növénytan) Olyan bogas virágzat, melyben az oldalágak váltakozva két oldalon fejlődnek. || a. (tájszó) <A kukoricának a csúcsán> füzéres bugát alkotó virág. A kukorica, a tengeri forgója.