Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FORGÁCS főnév -ot, -a
  • 1. Fa v. fém megmunkálásakor – kül. faragás, esztergályozás, gyalulás alkalmával – a fáról v. fémről eltávolított kisebb, rendsz. felkunkorodott v. összecsavarodott hulladék. Lesepri a forgácsot. Forgáccsal tüzel. □ Jó volt nézni a földre omló, fehér forgácsot, érezni az enyv szagát. (Kuncz Aladár)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a darabokra osztásával v. széttörésével keletkező apró rész. Forgáccsá tör szét vmit. □ [A koronát] darabra nem töröm, hogy kislelkű nyomorultak civódjanak arany forgácsain. (Jókai Mór) Úgy rémlik [az órainga] lengő teste szeli halkan Hiú forgáccsá az örök időt. (Tóth Árpád)
  • Szóösszetétel(ek): 1. forgácsdarabka; forgácshulladék; forgácskorong; forgácsleválasztó; 2. esztergaforgács; faforgács; fémforgács; gyaluforgács; szappanforgács; szaruforgács; vasforgács.