Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FONTOS [1] melléknév (-an), -abb
  • 1. Olyan <dolog>, amely jelentőségénél fogva különös gondot, figyelmet érdemel; jelentős, lényeges. Fontos állás, feladat, küldetés; fontos kérdés, szempont; fontos teendő; fontos érdek fűződik vmihez; fontos szerepet játszik, kap, vállal. Nem fontos, hogy mi az ő véleménye. □ Mondhatatlanul fontos az óra, melyben hozzátok szólok. (Kossuth Lajos) Most pedig hagyja a jelöltünk … Tetszik tudni, hogy még ma mily fontos, nagy feladat vár rá? (Jókai Mór) A többi három lapon az édesanyja kusza sorai … a legfontosabb mondanivalókkal. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <tárgy, dolog>, amelynek vmely cél elérésében, ill. a gyakorlati élet vmely területén nagy szerepe van, amelyet alig lehet nélkülözni, ill. számításon kívül hagyni. Fontos műszer, szerszám, termék; fontos közlekedési vonal; fontos stratégiai pont. □ Így vált fontossá … a könyv, melybe annyi Ady-dal temetődött el. (Ady Endre) || b. Fontos vkinek vmi: elengedhetetlen követelménynek ítéli, elsőrendű testi v. lelki szükségletnek tekinti. Fontos neki a mindennapi kávé. Fontos neki, hogy körülrajongják. □ Jézusi szeretetből foglalkozott velem, és fontos volt neki az, hogy én megtérjek és idvezüljek. (Kaffka Margit)
  • 2. Számottevő, befolyásos, tekintélyes <személy>. Fontos személyiség. □ Ez fontos ember. Legyen iránta nyájas. (Mikszáth Kálmán) Ismerem ezt a fontos egyéniséget … Venust játssza a "Szép Heléná"-ban. (Ambrus Zoltán)
  • 3. (ritka, régies) Fontoskodó, nagyképű <személy, magatartás, megnyilatkozás>. □ Oh ezek az unalmas fontos férfiak … (Jókai Mór) Áron … nagyon fontosan, komolyan, lámpással ment le a pincébe. (Ady Endre)