FONDORLAT főnév -ot, -a (választékos, rosszalló)
Vkinek a megkárosítására v. vesztére tör(ekv)ő ravasz, alattomos cselekedet(ek), mesterkedés(ek); cselszövés v. cselszövény, ármány. Aljas, gonosz, ravasz fondorlat; fondorlatot sző. Fondorlatai nem értek célt. □ Fondorlat és gyülölség, mint ebek Ugatnak majd a nagy halott nyomán. (Vörösmarty Mihály) || a. (irodalomtudomány, régies) <Drámai művekben és regényben> az intrikus személy cselszövése; intrika. || b. (jogtudomány) Vkinek gonosz, csaló szándékkal való megtévesztése, becsapása. Ravasz fondorlattal akarta behálózni, kicsalni a pénzét.