FRIGY főnév -et, -e [e, e]
- 1. (régies, költői) Szövetség, baráti szerződés. □ Most hadd forrjon minden csepp bor Mint a vér, Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. (Vörösmarty Mihály) Az egész falu vagy az egész ország frigyre lép ellened. (Eötvös József) || a. (költői) Békekötés, béke. □ Ma megbékéltem már a semmivel S boldog frigyet kötöttem a halállal. (Juhász Gyula)
- 2. (választékos) Házasság. Frigyük nem volt egészen boldog, mert nem született gyermekük. □ Az napon Mely szép arámmal engem összefűz Örök frigy által
Demetriusznak nője léssz. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Üdvözlöm radici Radics János urat,
frigyük
násznagyát! (Krúdy Gyula) Fia azonnal megesküszik vele a templomban, mihelyt megkapja a frigyhez apai áldását. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): frigybontó; frigyszegés.
- frigyes.