FORTÉLY főnév -t, -ok, -a
- 1. Ügyes, leleményes v. ravaszul kigondolt ötlet v. tett vmely nehéz dolog megoldására, vkinek félrevezetésére, becsapására;., csel, fogás, furfang. Kiismeri, kitanulja vkinek a fortélyait; fortéllyal él. Nem erővel, hanem fortéllyal győzött. □ Fortély ellen fortély, erőszak ellen erő, És fegyver ellen fegyver volt szegezve. (Berzsenyi Dániel) Elmondta hogyan, hány törökkel látta küzdelemben, s micsoda fortélyokkal vert le külön minden törököt. (Gárdonyi Géza)
- 2. Vminek ötletes szerkezete, berendezése, különleges megoldási v. kezelési módja; vminek a nyitja. Különös, ravasz fortélya van ennek a dolognak. Érti, ismeri, kitanulja vminek a fortélyát. □ [Az ajtónak] az a fortélya van, hogy kívül is rekesze van, meg belül is. (Jókai Mór) Fölkeresi tanítómesterét s kitanulja
a duda fortélyát. (Mikszáth Kálmán)