FORRONGÁS főnév -t, -ok, -a (
választékos)
- 1. A forrong igével kifejezett folyamat, állapot; kitörni készülő elégületlenség, fenyegető nyugtalanság, lázongás, forradalomra készülődés. A forrongás jelei, tünetei; a tömegek forrongása. Már észrevehető volt a forrongás. Le akarta csillapítani a forrongást. □ A gracchusi forrongások után bizonyos
osztályok
nagyobb befolyással voltak valamennyi közügyekre. (Eötvös József) || a. Élénk, nyugtalan készülődés, izgatott jövés-menés; nyugtalanság. Nagy volt a forrongás a házban. □ Raguzát az új
választás izgalmai tarták lázas forrongásban. (Jókai Mór)
- 2. Kirobbanni készülő belső, lelki izgalom, kavargó, kitörni készülő indulat, érzelem. Szörnyű forrongás volt lelkében. □ Nagy Pál kigombolá mentéjét, hogy a belső forrongástól meg ne fúljon. (Vas Gereben)