FÖLÉNYES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Fölénnyel (1) kivívott, elért <teljesítmény>. Fölényes győzelem, siker.
- 2. Olyan <állapot, magatartás>, amely bizonyos tekintetben fölényre vall (4), amelyben vkinek, vminek a fölénye megnyilvánul. Fölényes felkészültség, tudás. Fölényesen győzött. □ Caesar nyugodtan és fölényesen játszott tovább. (Karinthy Frigyes)
- 3. Olyan <személy, dolog>, aki, amely bizonyos tekintetben (szellemi v. anyagi erő szempontjából) fölényben (1) van vki, vmi felett. Fölényes ellenfél, vitatkozó. □ Érintetlen harcvággyal eltelt
hadtestek nyomulnak a németek ellen, fölényes légi haderővel. (Kuncz Aladár)
- 4. Fennhéjázó, fensőbbséget kifejező, éreztető <megnyilatkozás, magatartás, külső>. Fölényes hang, irónia, válasz, viselkedés; fölényesen bánik vkivel. □ Katica nyitott be, magasra emelt fővel, egy megsértett hercegnő fölényes mosolyával. (Kosztolányi Dezső) Nagy, nyurga lánnyá nőtt, kerek, intelligens, fölényes szemekkel. (Babits Mihály)
- fölényesség.