FULLAD tárgyatlan ige -t, -jon, (
tájszó) fúlad
- 1. Vmibe fullad: vmely közegbe, főként vízbe kerülve, levegő hiánya, a lélegzés akadályozottsága következtében meghal; fúl. A folyóba, a patakba, a tengerbe fulladt. (Saját) → zsírjába fullad. □ Immár a gázlón áthaladt, Hol a kupec hóba fuladt. (Arany JánosBurns-fordítás) || a. Lélegzési zavarai vannak, fulladozik. Éjszakánként fulladok. Úgy köhög, hogy szinte fullad bele v. tőle. Nem fulladsz ennyi lépcsőmászás után?
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmibe fullad: <cselekvés, jelenség, folyamat> vmely gátló ok, akadály miatt félbeszakad, abbamarad, furcsa, kedvezőtlen v. szégyenletes véget ér; fúl. → Botrányba fullad. Szereplése kudarcba fulladt. Hősködése nevetségbe fulladt. A mozgalom csakhamar az általános közönybe fulladt. □ Az asszony szava könnyekbe fulladt. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: befullad; belefullad; elfullad; kifullad; megfullad.
- fulladó; fulladt.