FONÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. Vmire szorosan rátekeredik, körülcsavarodik. Lábára fonódik a kötél. □ Csodás növények indái fonódtak árboca körül. (Jókai Mór)
- 2. (választékos) Vkire v. vmire fonódik: ölelő mozdulattal körülfog vkit, vmit. Karja a lány dereka köré fonódott. □ Leszakad az anyai kebelről a lány, hogy karjaival egy idegenre fonódjék. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben) □ Egy új szó lassanként telik meg képzettartalommal. Idő kell hozzá, amíg reá az a fénykör fonódik, mely
bizonyos nemes
elmosódottságot is ad neki. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Embereket egymáshoz kapcsoló érzelem, viszony> keletkezik; szövődik. Szoros barátság fonódott közöttük.
- Igekötős igék: befonódik; belefonódik; egybefonódik; körülfonódik; összefonódik; ráfonódik.
- fonódás; fonódó; fonódott.