FOHÁSZKODÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. (vallásügy) A fohászkodik (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; rövid, röpke könyörgés, imádkozás. Ájtatos fohászkodás. Áhítatos fohászkodásában zavarta meg. || a. (vallásügy) Ennek szövege; fohász. Reggeli fohászkodás. □ Uram!
éhező | öt gyermekim kínos nyögések [= nyögései]
végső fohászkodásodat ki fogják | zavarni a mennyekből, ha megölöd | gyámoljokat. (Katona József) || b. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Káromkodás. Megeresztett egy cifra, hosszú fohászkodást.
- 2. (átvitt értelemben, néha tréfás) A fohászkodik (2) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; vmely nyomasztó érzés ösztönös, hangos kitörése, sóhaj(tozás), nyögés. Keserves fohászkodás. Nagy fohászkodással nekifogott a dolognak. □ Nagy gőgödet Megtörte bánat és fohászkodás. (Vörösmarty Mihály) Juci
mihelyt Andrást látta, mindjárt rákezdte a fohászkodást. (Jókai Mór)