FOGYTA főnév (személyragos) ..tát (csak egyes számban)
Vminek olyan állapota, melyben a teljes elfogyáshoz nagyon közel van, ill. teljesen elfogy; elfogyása, vége, kimerülése, megszűnése. Élete, ereje fogytáig. □ Oh! bár e világon élve ne is járnék, Látni magam fogytát, mint reggeli árnyék. (Arany János) Élte fogytáig nagy szerepet vitt otthon. (Mikszáth Kálmán) || a. Fogytán van: fogyóban van, közeledik az elfogyáshoz. Fogytán van a lisztünk. Fogytán van az ereje. □ Nyomorgó éltem fogytán van ugy is. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Vminek fogytára jut: eljut vminek a végéhez, a megszűnéséhez. □ Életem Philosoph módjára
végzem majd, Ha jutok fogytára. (Arany János) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Vminek fogytán: akkor, mikor a szóban forgó dolog fogyóban van, ill. elfogyott. □ Mind jobban sietett [a nap] fogytán a pályának. (Arany János) Hiszen utolsó fillérem fogytán beállhatok én megint a bányába
(Gárdonyi Géza)