FOKOS [1] főnév -t, -ok, -a
- 1. <Sétabot hosszúságú nyél végére rögzített,> fémből készült s rendsz. díszesebben kidolgozott balta v. csákány alakú, kisebb vágó- v. zúzóeszköz, ill. fegyver. Botra, fokosra kap; fokossal verekszik. Fokossal bezúzta vkinek a fejét. □ Gémes kút, malom alja, fokos
| A Tisza-parton mit keresek? (Ady Endre) Őrizni a hegyeknek kincsét | fényes fokossal jár a csősz. (Babits Mihály)
- 2. jelzői használat(ban) (régies) Fokos formájúra készített. Fokos balta, fejsze.
- fokosos.