FOJTÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. (csak egyes számban) A fojt igével kifejezett cselekvés; fullasztás. Vkinek a vízbe fojtása.
- 2. (műszaki nyelv) Vmely anyag, amellyel lefojtanak vmit; kül. papír, nemez, kóc stb., amelyet a puskapor v. más robbanóanyag fölé szorítanak tömítésül, a robbanó hatás fokozására. Papírból csinált fojtást a puskába. Az ágyúba beleverte a fojtást. Kőzetrobbantásnál fojtásnak agyagot használnak. □ Harcsa bácsi puskájából már csak a fojtás hiányzott. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (zene) A kürt hangjának mélyítése a tölcsérbe dugott ököllel.
- fojtásos.