Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FOGADÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan, aki vkit, vmit fogad (I. 1–7, II. 1–3, III. 1–4) (vhol, vhová, vmiül stb.). A gyereket házába fogadó asszony; hordárt fogadó utas; az üdvözlést fogadó ember.
  • 2. Olyan, aki fogad (IV. 2) vkivel vmibe. A fogadó felek kézfogással megpecsételték az alkut.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (régies) Vendégfogadó. Régi, tágas fogadó; megszáll a fogadóban. □ A fogadó udvarán csak emberhorkolás és lovak zabropogtatása hallatszott. (Gárdonyi Géza) Mindig a Fehér ló nevű fogadóban szállott meg. (Krúdy Gyula)
  • 2. (sport) Fogadást (4a) kötő, a fogadásba bekapcsolódó személy. Több ezer fogadó rosszul számított.
  • 3. (sport) <Teniszben, asztaliteniszben> az a játékos, aki az adogatást fogadja (III. 4). Előny a fogadónál.
  • Szóösszetétel(ek): 1. fogadóhelyiség; fogadóképes; fogadólap; fogadóportás; 2. örökbefogadó; szófogadó; vendégfogadó.