FALFEHÉR melléknév
<Nagy testi v. lelki megrázkódtatástól, rosszulléttől, rémülettől> megdöbbentően fehér, sápadt, vértelen <emberi arc>.
Falfehér arccal hallgatta az ítéletet. □ Sovány arca
falfehér volt s fáradt szemhéját alig bírta felemelni. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen arcú <személy>.
A megrázó hír hallatára falfehér lett. Falfehéren rogyott a székbe.