FOGÓDZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, fogóddzék (fogóddzon); -ni v. -ani fogózik ..zzék (..zzon)
- 1. (kissé választékos) Vmit v. vkit megfogva abba kapaszkodik, arra támaszkodik, hogy el v. le ne essék; kapaszkodik. Vö.: belefogódzik. Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük fogódzik; fogódzik vmibe, vkibe, (irodalmi nyelvben) vkihez, vmihez. A korlátba fogódzik. Fogóddzál belém! Fogóddzatok egymásba. □ A Pejkó
Szép barna sörényét, hosszu nyakát tartja, | Hogy abba fogódzzék, ha nem űlhet rajta, | Megragadá Lajos nyakon
Az állatot. (Arany János) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Több dolog> egymásba kapcsolódik, egybefonódik. □ Ha a szívek megváltak, minek fogódzzanak kezeink? (Eötvös József) b) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Várható csalódás, kudarc ellen vmihez mint reményt keltő v. esetleg mentő tényezőhöz ragaszkodik, kitart mellette. A siker reményébe fogódzik. Ilyen ürügybe próbált fogódzni. □ Mi fogódzunk a hitvány jelenbe. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Vkivel szövetkezik, összefog. □ Fáj neki, hogy vele nem szeret fogózni. (Arany János)
- Igekötős igék: belefogódzik; megfogódzik; összefogódzik.
- fogódzás.