FOGADJISTEN [fogaggyisten; j-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies írva: fogadj Isten, fogadjisten is) (
népies)
A "fogadj Isten" szavakkal kifejezett válasz az "adjon Isten" köszöntésre.
Csak úgy fogai közt morogta a fogadjistent. || a. (
ritka) Jókívánságra, ünnepi üdvözletre adott felelet. □ Karácsoni [= karácsonyi], illetőleg János-napi üdvözletedre "boldog új évvel" mondom a fogadj istent, kedves jó Miskám! (Arany János) || b. (
átvitt értelemben,
ritka) Látogatáskor a vendéglátó részéről megnyilvánuló szíves fogadtatás. □ Mit akarsz, hogy így fokossal kéred a "fogadj Istent?" kérdte tiszta hangon Julcsa [az ajtót fokossal ütő Bálintot]. (Justh Zsigmond) || c. (
átvitt értelemben,
bizalmas) Vmilyen fellépésre, eljárásra, magatartásra viszonzásképpen tanúsított magatartás, visszahatás.
No, ez furcsa fogadjisten volt. Nem ilyen fogadjistent vártam. □ Menthető volnék, ha olyan volna a "fogadjisten", minő az "adj isten". (Kossuth Lajos)
- Szólás(ok): ld. adjonisten.