Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy v. állat>, akinek v. amelynek még nincs v. már nincs foga (1), ill. fogainak többsége hiányzik. Fogatlan csecsemő; fogatlan komondor; fogatlan oroszlán ←; fogatlan öregasszony; fogatlan vénember. Ilyen fiatal, és már fogatlan. Fogatlanul jött a világra. □ Egy vén embert hozott haza magával Ki púpos, nyomorék, ráncos, fogatlan. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Neki becsesebb az a vén fogatlan nőstény róka , a régi szeretője. (Kaffka Margit) || a. Fogatlan száj: olyan sz., amelyben nincsenek fogak. □ [Parasztanyóka.] Vén ráncos arca majdnem fekete, Fogatlan szája bús sóhajüreg. (József Attila)
2. Olyan <eszköz, szerszám>, melynek fogai (2) egészen v. nagyrészt kitörtek, elkoptak. Fogatlan fésű, fűrész, gereblye.