FOGDMEG [ë] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (1945 előtt, bizalmas, gúnyos) Vmely rendőri karhatalmi szervezet tagja (pl. pandúr, csendőr, detektív). A főszolgabíró fogdmegei. A fogdmegek megrohanták a gyanútlan társaságot. A fogdmegek megbilincselték, és vallatni kezdték. Fogdmegek karmai közé került. □ Szabadulván a fogdmegektül, már Szászország földén
valék. (Táncsics Mihály) A fogdmegek
egy őrszobába zártak bennünket. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vkinek személyes szolgálatában álló s mások elleni hatalmaskodásra, erőszakosságokra felhasználható személy (hajdú, szolga). □ Az utolsó hős birkózásnak ered a háziúr fogdmegeivel. (Jókai Mór)
- 2. jelzői használat(ban) (tájszó) Fogdmeg legény: kisegítő, esetről esetre nehezebb testi munkához segítségül hívott l.