FIVÉR főnév -t, -ek, -e [ë, e] (főként birtokos személyraggal) (kissé
választékos)
A férfinemhez tartozó (fiú v. férfi) testvér <testvéréhez való viszonyában, függetlenül attól, hogy idősebb v. fiatalabb-e nála>; fi(ú)testvér.
Két fivére van: egy öccse és egy bátyja. Hárman voltak (édes) fivérek. □ A koporsó után négy fivérem ment, utánuk nagy tömeg. (Kuncz Aladár) || a. <Rendsz. leánytestvérhez való viszonyban:> bátya.
Sárit a fivére kísérte el az előadásra.