FITYEG [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
rosszalló v.
tréfás)
- 1. <Kisebb viseleti tárgy, ékszer> feltűnően v. hivalkodva, kérkedőn lóg, ide-oda leng. Ékszer fityeg a fülében. Mellénye zsebéből vastag aranylánc fityegett. □ Az öreg bárónő fülében igen szép gyémántok fityegnek. (Mikszáth Kálmán) Minden értéktárgya nagy, nikkel óra s hatalmas ezüst óralánc, amelynek végén ezüst érem fityegett. (Kuncz Aladár)
- 2. Rendetlenül, csak úgy odavetve v. rongyokban lóg, mintha le akarna esni. A kard csak úgy fityeg az oldalán. □ Köpönyege fél vállán fityeg. (Vörösmarty Mihály) || a. Eltörve, félig levágva v. meglazulva lóg. A letört ág már csak fityeg. A lelőtt madár szárnya fityegett. Az eltört kisujj csak úgy fityegett. □ Megkopva
bandukol
, szakadozott | kabátja gombja fityeg. (Kosztolányi Dezső)
- Szólás(ok): ld. ityeg.
- Igekötős igék: belefityeg; félrefityeg; kifityeg; lefityeg.
- Szóösszetétel(ek): ityeg-fityeg.
- fityegés.