FINTORÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani
<Arcát, orrát, száját> úgy ferdíti, görbíti, hogy az fintorba torzul.
Mosolyra fintorítja képét. Mindenre az orrát fintorítja. □ A sovány asszony legyintett a kezével és megvetőleg fintorította az arcát. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: elfintorít.
- fintorítás; fintorító; fintorított.