FINOMUL tárgyatlan ige -t, -jon
(
választékos) Finomodik.
Hallása, ízlése (sokat, szépen) finomul. □ Finomultak, nemesültek külső viseleteikben. (Jókai Mór) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben)
Vmivé finomul: finomulva vmivé válik. □ Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét,
Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomúl. (Arany János)
- Igekötős igék: elfinomul; kifinomul.
- finomulás; finomuló; finomult.