FINGIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; -tam v. -ottam; -jon; -ani (
durva)
Fingot bocsát ki magából; szellent.
Csendesen, hangosan fingik. □ [Philokleon] Alighogy eltelt a sok drága jóval, Hát felszökik, táncol, f..gik, kacag. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (-t ragos módhatározóval)
Büdöset, hangosat, nagyot fingik.
- Igekötős igék: belefingik; elfingik; ráfingik.
- fingás; fingat; fingó; fingós.