FLANCOL * tárgyatlan ige -t, -jon (
bizalmas,
rosszalló,
elavulóban)
Hivalkodó, feltűnősködő módon viselkedik, öltözködik, él; parádézik, előkelősködik.
Mit flancolnak annyira? Az asszony flancol, a gyerekek meg rongyosak. □ Már maga az sületlenség, hogy a házát átalakította egy középkori váraccsá. Még ha nem is volna émelygős, egyszerűen veszedelmes most
az effélével flancolni. (Mikszáth Kálmán) || a. Fitogtatva, kérkedve, hivalkodva mutogatja magát.
Új ruhájában flancol.
- Igekötős igék: elflancol.
- flancolás; flancoló.