FINOMÍT tárgyas ige -ott, -son, -ni v. -ani
- 1. Finommá v. finomabbá (12) tesz, alakít, ill. ezzel van elfoglalva. Finomítja a bőrt. □ Néznek eleget, amikor vetkőzöm, amikor öltözöm, ha a tükör elé ülök és az arcom finomítom. (Krúdy Gyula)
- 2. (műszaki nyelv, vegyi ipar) Finomít vmit: vmely anyagból a nem kívánatos, ill. idegen anyago(ka)t fizikai v. vegyi úton kiválasztja v. elválasztja, ill. ezzel van elfoglalva. Cukrot, gyapjút, olajat finomít. || a. (műszaki nyelv) Megfelelő anyag hozzáadásával v. további megmunkálással jobb minőségűvé alakít. Acélt finomít.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tulajdonságot, magatartást, képességet> úgy alakít, hogy az csiszoltabbá, fejlettebbé válik. Finomítja ízlését, modorát, módszerét, stílusát.
- Igekötős igék: kifinomít; megfinomít.
- finomítás; finomítási; finomítatlan; finomított; finomíttat.