FIGYELMESSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) A figyelmes (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek kedvezni, kedvére tenni igyekvő előzékenység, udvariasság. Csupa figyelmesség ez az ember. Figyelmességből odakészített neki mindent. || a. Ilyen magatartás, modor; vkinek figyelmes volta. Figyelmessége felülmúlhatatlan. Figyelmességre neveli gyermekeit. Mindenki dicsérte figyelmességét. Figyelmességet tanúsít vki iránt.
- 2. Figyelmes (3) cselekedet; szívesség, ajándék. Apró figyelmességeket tesz neki. A férfi apró figyelmességekkel környékezte meg a lányt. □ Figyelmeztettem a fiút, amikor a bárótól kapott ajándékokat megmutatta, hogy ennek a sok figyelmességnek kellemetlen háttere is lehet. (Kuncz Aladár)
- figyelmességi.