FESZEGET [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e-ë], ..essen [e-ë]
- 1. <Vhová erősen rögzített, beékelt szilárd tárgyat> helyéről vmely eszközzel kimozdítani, kifeszíteni igyekszik. A fal tégláit feszegeti. A munkások vasrúddal feszegetik a kövezetet. || a. <Vmely szilárd testet, amelyen rés, repedés van>, erőszakkal szét akar választani, ketté akar repeszteni. □ Vékony repedésbe feszíti az éket, Feszegeti halkan, míg hasad és szétdül. (Arany János)
- 2. <Nyitható dolgot az összezárult résbe v. nyílásba illesztett éles v. hegyes eszköz segítségével> erőszakkal föl akar nyitni, feszíteni. Feszegeti az ajtót, a dobozt, a ládát. □ Egy ember feszegette a bekapcsolt konyhaajtót. (Móra Ferenc)
- 3. (átvitt értelemben) <Vmely kérdést, körülményt, beszédtárgyat> kitartóan, rendsz. kellemetlenkedve részletez, firtat. Ne feszegessük ennyit ezt a kényes kérdést. □ Nem feszegetem e sokszor vitatott tételt, mert nem tartozik célomra. (Arany János) Azt feszegették, mi van a másvilágon. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: felfeszeget; kifeszeget; lefeszeget; szétfeszeget.
- feszegetés; feszegetett; feszegethető; feszegető.