FESLETT [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <ruha>, amelynek összevarrt részei szétváltak, varrása felszakadozott. Zubbonya rendetlen, feslett. Ilyen fesletten nem vehetem föl a nadrágot. □ Ez bizony feslett kissé, szemlélődött a ruhán az asszony. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nemi erkölcs tekintetében romlott, kicsapongó <személy, főként nő>; erkölcstelen, züllött. Feslett asszony, nőszemély. □ Kézai Simon
Orosius meséjében botránkozik meg, hol a magyarok bizonyos feslett nőktől
eredeztetnek. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <életmód, erkölcs>. □ Az atyák
a fiakot nagyobb gondviseléssel nem nevelik,
hanem még példát adnak a részegeskedésre, a feslett és tunya életre. (Mikes Kelemen) Neje
feslett erkölcsű asszony volt. (Tolnai Lajos)
- feslettség.