FELSZÓLALÁS főnév -t, -ok, -a fölszólalás
- 1. A felszólal igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki felszólal (vhol); rövid(ebb) beszédnek, előadásnak, vmely észrevételnek nyilvánosság előtti (el)mondása. A felszólalásokra délután került sor. Felszólalásra készült ő is. Felszólalását nem engedélyezték. || a. Vmely üggyel kapcsolatban a nyilvánosság előtt elhangzott rövid(ebb) beszéd, nyilatkozat, megjegyzés, kijelentés. Parlamenti felszólalás; érdekes, harcias, rövid, vihart keltő felszólalás. A javaslatot ellenző felszólalása nagy feltűnést keltett. Sok felszólalás hangzott el az értekezleten. Az indítványt több küldött felszólalása után elvetették. Felszólalásának több pontjával egyetértek. Felszólalását pontról pontra megcáfolták. Felszólalását általános helyeslés, taps fogadta.
- 2. (bizalmas) Felszólamlás (1a). A véghatározat ellen felszólalással éltem.
- felszólalási.