FEUDALIZMUS [ë] főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: feudalismus is) (történettudomány)
<A rabszolgarendszer és a kapitalizmus között> az a társadalmi, gazdasági rend, alakulat, amelyben a termelési eszközök legnagyobb része a földesúr tulajdonában van, a földet a személyileg erősen függő, kizsákmányolt parasztság (jobbágyság) műveli, s amelyet a hűbéri társadalomnak a monarchikus uralkodótól lefelé szélesedő, szigorú hierarchikus tagozódása jellemez; hűbériség. A feudalizmus csökevényei, kora. A középkor társadalmi rendje a feudalizmus volt. A feudalizmusban két alapvető osztály volt: a földesurak és a jobbágyparasztok osztálya. A feudalizmust a polgári forradalmak döntötték meg. □ Mintha egy középkori Tiberius Gracchus beszélne a feudalismus kinövései ellen
(Péterfy Jenő) Magyarország népe, mely a feudalizmus ellen küzd, állítson szobrot Dózsa Györgynek. (Ady Endre)