FLASZTER  [ë v. e] főnév -t, -ja v. -je [e] (csak egyes számban) (
népies, 
bizalmas)
Főként a városi utcákat, utakat, tereket borító sima aszfalt, (esetleg kő)burkolat; kövezet. → 
Koptatja a flasztert. Nálunk is lesz már flaszter. Megcsúszott a flaszteren. Felszedik a flasztert. □ Ragyogó aranybarna ló verte 
 nagy patáit a flaszterhez. (Gelléri Andor Endre) || a. Aszfaltozott v. betonozott járda. 
Menj csak mindig a flaszteron.
- Szóösszetétel(ek): flaszterkő.
- flaszteroz.