FIDÉLIS melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies,
választékos)
- 1. Meghitten bizalmaskodó, kedélyes, barátságos <személy>. Fidélis cimbora.
- 2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Fidélis hang. Bor mellett fidélisen elbeszélgettek. □ Fidélis kedvességgel nézett a nagyon fáradt fiatalemberre. (Móricz Zsigmond)
- 3. A (vélt) fölény, fensőbbség tudatában leereszkedően közvetlen, kitüntetően barátságos <magatartás>. A tábornok fidélisen beszélget alárendeltjeivel. □ Parancsoljon, kegyelmes uram! Te vagy az, kedves Feri? kérdezte fidélisen. (Móra Ferenc)