FELPEZSDÜL tárgyatlan ige fölpezsdül (
választékos)
Rendsz. hirtelen jóval élénkebbé, gyorsabb üteművé válik, nagyobb mértékű felélénkülés, pezsgés keletkezik benne.
Felpezsdült az irodalmi élet. || a.
Felpezsdül vki, vmi v.
vkinek a hangulata v.
vére: személy, ill. közösség kellemes izgalomba jut, lelkesedni kezd.
A zene hallatára felpezsdült a vére. A bor mellett hamar felpezsdült a társaság hangulata. □ Fiatal vér volt bennem, mely asszonyok láttára hamar felpezsdül. (Jókai Mór) Minden vérem fölpezsdült az örömtől. (Mikszáth Kálmán) || b. <(Korábban lappangó) kellemes érzés, hangulat, izgalom> rendsz. hirtelen megnyilvánul vkiben v. vmely közösségben.
A biztató tekintetre felpezsdült benne a vágy. Éjfélre felpezsdült a jókedv. □ Abban a pillanatban világosan tudtam, hogy nem halok meg, és boldog életöröm pezsdült fel bennem. (Kuncz Aladár)
- felpezsdülés; felpezsdülő; felpezsdült.