FIATALÚR [l-ú] főnév (1945 előtt)
<Főleg alkalmazottak v. parasztemberek részéről történő megnevezésben, megszólításban:> felserdült fiú, felnőtt fiatalember a nemesi v. polgári családban. Fiatalúr, kérem
Hazajött már a fiatalúr? □ Tudom én, mondja
, hogy a fiatalurat érdekli, miként értem meg a száz esztendőt. (Gelléri Andor Endre) || a. (tréfás, gúnyos) <Lekicsinylő, fölényes megszólításként.> Na fiatalúr, most mi lesz?