Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FESZÜLTSÉG [feszültség v. feszülcség] főnév -et, -e [ë, e]
1. Húzásra alkalmas, képes anyag feszült állapota. Az izom, a kötél, a rostok feszültsége.
2. (átvitt értelemben) Felcsigázott lelkiállapot, ideges várakozás, izgalom. Állandó lelki feszültségben él. □ Bánk feszültsége mindinkább fokoztatik. (Arany János) A legnagyobb feszültség közepette parancsolóan csendült a csengő. (Krúdy Gyula) || a. Feszült viszony; kiélezett ellenséges helyzet. Drámai, politikai feszültség; a feszültség enyhül, növekszik; csillapítja a feszültséget.
3. (fizika) <Nagyfokú kiterjedésre képes> légnemű test feszítő nyomása. A gáz, a gőz feszültsége.
4. (villamosság) <Elektromos áramban> az a munkaképesség, amely az elektromos energiát egy pontból vmely másik pontba juttatja. Alacsony, magas feszültség; csökkenti a feszültséget; vmilyen feszültségre rákapcsolja a készüléket. Az elektromos feszültség mértékegysége a volt.