FESZÜLET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Kereszt, rajta a megfeszített Krisztus alakja.
Feszület függöny a sekrestye falán. Kopott feszület állt az út szélén. Szóláshasonlat(ok):
olyan, mint a fancsali feszület: unott, kelletlen, kényszeredett az arckifejezése. □ Zríni egy hajnalban, az mint volt szokása,
Az szent feszület előtt térden áll vala. (Zrínyi Miklós) Feszület, két gyertya, komorság
(Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): feszületimádás.