FIÁKER [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja fiakker [ë] (
régies írva: fiaker is) (
elavulóban)
Kétlovas bérkocsi. □ Az öreg Hirgeist kiszálla fiakeréből, s gyalog ment a két ló előtt. (Kazinczy Ferenc) A gumikerekű fiákert már sokszor megénekelték
A szerény konflisról azonban eléggé elfelejtkeztünk. (Hunyady Sándor) || a. <Vidéken> konflis. □ Beraksz egy váltás fehérneműt a kis kofferba, aztán hozol fiakkert a pesti vonathoz. (Babits Mihály)